2015. június 20., szombat

Blood and Power | 3.fejezet



3.fejezet




Erza már este elkezdett pakolni. A lány már hajnalban pörgött. Amikor eljött az indulás ideje óvatosan ébresztgetni kezdte Lucy-t,aki morogva befordult a fal felé.
-          Csak még öt percet hadd…- motyogta a lány félálomban.
-          Lucy,kelj fel, mert nem fogunk odaérni, és nem akarok késni. – mondta Erza és felvette a pulóverét. Lucy felült az ágyon és kisöpörte kócos szőke haját az arcából. Kómásan körülnézett a szobában és amikor meglátta újdonsült barátnője csomagjait elkerekedett szemekkel bámult, majd megdörzsölte csipás szemeit,  mintha ettől eltűnt volna a csomagok fele.
-          Nem lesz ez egy kicsit sok? – kérdezte óvatosan Lucy.
-          Ja nem ez a kevés cuccom. Spóroltam a hellyel. – mosolyodott el Erza és kifésülte hosszú vörös haját. – Ja bocs. Mennyi időre is megyünk? Max két hét, másfél? Milyen az,amikor nem spórol a hellyel? – gondolkozott Lucy miközben kelletlenül felöltözött.
-          Biztos jól vagy? Nem kéne erőltetned ezt az utazást. – ült le Erza a lány mellé.

Gray zabosan rohant Natsu háza felé, mely felé csak egy kis ösvény vezetett. Mikor megállt a háza előtt lihegve berúgta az ajtót. Akkora volt a kupi, hogy hirtelen nem is látta bajtársát, sasszemre volt szükség, hogy a sok kacat és szemét közt bármit vagy bárkit észre lehessen venni. Mikor Gray végre megpillantotta Natsut a szemét közepén megindult felé. Megfogta a vállait és rázogatni kezdete, mire Natsu feleszmélt.
-          El fogunk késni! Tudod, hogy Erza gyűlöl késni és bucira veri majd a fejünket! Ébredj már te eszement barom! – kiabált a hatás kedvéért a férfi.
-          Kit hívsz te eszement baromnak? – kérdezte kinyitott csipákkal Natsu és már is kötekedett.
-          Süket vagy ember? Erza el fog verni, mert késésben vagyunk! Inkább lennél hálás, amiért egyáltalán eljöttem érted, hogy kirugdossam a seggedet ebből a szeméttelepből! – fejelte meg Gray Natsut. Natsu erre felpattant gyorsba kotort magának egy holmit a nagy rumliban és felöltözött. Persze az út szokás szerint civakodással telt, de eljutottak az állomásig.
-          Mintha kértem volna, hogy gyere el hozzám, te jégeszű hülyegyerek! – öntötte az olajat a tűzre Natsu.
-          Kit hívsz te jégeszű hülyegyereknek? – akadt ki Gray és bevert egyet Natsunak, de persze ő nem hagyta magát így a földön hemperegve verték egymást, mikor Erza megpillantotta őket és elüvöltötte magát. Persze az állomáson, - amely teli volt zsúfolva emberekkel – mindenki a lányra nézett és furcsállva méregették, majd tovább siettek a dolgukra.
-          Elég legyen ti ketten!
-          Erza? kérdezte a két bajkeverő inkább megdöbbenve, mint rettegve.
-          Késtetek idióták! – kólintotta fejbe a két fiút Erza és elkezdte a szokásos hegyi beszédet, amit látszólag a két férfi mágus már szóról szóra tudott. Lucy mosolyogva nézte a jelenetet. Ez az egész egy nagy családra emlékeztette őt. Szóval ilyen lenne? Civakodnak, verekednek, de mégis szeretik egymást. Olyan…jó érzés csak egy kicsit is közéjük tartozni. Részese lenni ennek a nagy családnak…
-          Lucy! Te mióta állsz itt? – mutatott megdöbbenve Natsu, amikor megpillantotta a szőke lányt.
-          Ja. Miért nem pihensz. A sérüléseid még nem gyógyultak meg. – értett egyet Gray Natsuval, ami olyan ritka volt, mint a fehérholló. Lucy csak lemondóan sóhajtott egyet, gondolva, hogy nem éri meg belekezdeni.
-          Ez a vonaton is ráér. Nyomás mielőtt azt is lekéssük! – emelte a csomagokat Erza és már át is adta egy ott dolgozónak rábízva hatalmas és nehéz bőröndjeit. Lucy követte a példáját és odaadta a férfinak az egy sporttáskát, amibe belepakolt. A férfi csak mosolygott és elfogadta a csomagokat végignézve a két csinos nőn. Végül Erza és Lucy foglaltak egy kabint, ahová kényelmesen elhelyezkedtek. Natsu Gray mellé ült a lányok pedig egymás mellé a fiúkkal szemben. Erza karba font kezekkel ült, míg Gray fekete haja belelógott a messzi távolba révedő kék szemeibe. Kezével támasztotta meg a fejét az ablakpárkányon. Mellette Natsu a szokásosnál is sápadtabb volt, szinte már zöldült.
-          Rosszul…vagyok…- nyögte ki nagy nehezen. Lucy ránézett.
-          Mi baja van? kérdezte inkább a többiektől, mintsem Natsutól.
-          Mozgó jármű betegség vagy mi….a lényeg, hogy nem bír normálisan utazni, mindig ez van. – válaszolta unottan Gray és ásított egyet.
-          Majd én segítek rajta. – válaszolta Erza és ránézett Grayre, aki helyet cserélt vele. Maga felé fordította Natsut és nemes egyszerűséggel gyomorszájon vágta őt ezzel kiütve a srácot. Erza az ölébe fektette Natsut és mosolyogva a többiekre nézett. – Látjátok? Már is jobban van, már nem nyöszörög úgy mint az előbb. Lehet, hogy pályát tévesztettem. Orvosnak kellett volna mennem. – játszadozott a gondolattal a lány és félresöpörte vörös haját. Lucy és Gray inkább nem szóltak semmit csak összenéztek. Ettől aligha jobban lett… gondolta Gray és vissza pártolt az ablakhoz ahonnan nézte a tájat. Lassan kezdték elhagyni a várost. Már csak a zöld mezőket és domboldalas vidékeket lehetett látni. Csend állt be így Lucy törte meg azt.
-          Egyébként mi is  szerepel a felkérésben?
-          Van egy mágikus idióta, aki pincéreket támad meg. A jelentések szerint furcsa mágiát használ: megbénította  a lányokat. Szóval mi most beöltözünk majd pincéreknek és elkapjuk ezt az örültet.
-          És…szóval hát…feltétlenül muszáj beöltözni ezekbe a maskarákba? – kérdezte Lucy, halovány bőrén gyenge pír színezte, ahogy belegondolt milyen zavarba ejtő is a dolog. Zavartan beletúrt hosszú szőke hajába és úgy nézett fel Erza szemeibe.
-          Mi a gond a cselédruha jelmezekkel? – kérdezte őszinte meglepetéssel a hangjában.
-          Ja…hát semmi csak…nem zavarba ejtő ez egy kicsit?
-          Egyáltalán nem! Én imádom a jelmezeket! – jelentette ki Erza nagy csillogó szemekkel és már bele is merült abba, hogy elképzelje vajon milyen ruhát kapnak majd. Te jó ég, hova csöppentem? Erza zavarba ejtő jelmezeket szeret viselni, Natsu utazni sem képes, Gray meg csak szimplán hülye. Ismerem annyira, hogy ezt már tudjam.
Erza hamar lezavarta a szobákat ő maga és Lucy egy lakosztályt kaptak ahogy a fiúk is rögtön a lányokéval szomszédosat. Erza felcipeltette az egyik ott dolgozóval a cókmókját és boldogan ugrott a két nagy franciaágy egyikére. Lehunyt szemmel pihent.
-          Elmegyek lefürdök oké? – pakolta ki a törölközőjét Lucy.
-          Um. Persze menj csak. – bólogatott a lány. Vörös haja szétterült a hófehér takarón. Lucy elmosolyodott és  célba vette a hatalmas fürdőt. Elkerekedett szemmel nézett körül. A hatalmas fürdő nagy részét a kád foglalta el, mellette pedig egy hatalmas szobanövény, amely feldobta a fürdőszoba egyhangúságát. Lucy engedett forró vizet, levetkőzött, kiengedte hosszú aranyszőke haját és elmerült a meleg habokban. Érezte ahogy megfeszült izmai lassan ellazulnak, a be nem gyógyult sebeit ugyan pokolian csípte a meleg víz, de a lányt ez most nem érdekelte. Talán egy óra ha eltelhetett, Lucy vonakodva, de kiszállt a kádból. Megtörölgette magát, megszárította haját és egy gőzfelhő kíséretében kilépett a fürdőszobából. Az első dolog, ami feltűnt neki az az volt, hogy a fiúk szobája felől kiabálás hallatszik, és mintha néhány bútornak is annyi lenne, de Erza csak mosolyogva feküdt tovább és a lány felé fordította a fejét.
-          Végeztél? – kérdezte álmoskásan.
-          Igen. Olyan jól esett. – ült le az ágyra Lucy, eleresztve egy elégedett sóhajt. – Natsu és Gray nem lehetnek valami jóban…hallom. Szerintem a bútorok fele gallyra ment.
-          Ne aggódj. – ült fel a lány. – Most balhéznak, verekednek, meg minden, de ha helyzet van helyükön vannak. Náluk jobb bajtársakat nem nagyon találsz. De ha mégis túlzásba esnek akkor azért néha én is beszállok a buliba. – kacsintott Erza.
-          Mindjárt gondoltam.

-          Gray…ki ez a lány? A nagypapi ismeri és hercegnőnek szólította. Meg téged is jól kiismer. Milyen kapcsolatban voltatok? Vagy vagytok? – indította el Natsu a kérdés áradatot.

-          Ez kissé bonyolult. – ült le az egyik ágyra Gray és kezeit térdeire helyezte, fejét pedig kissé lehajtotta. – Mi ketten Lucyval sok mindenen vagyunk túl. Én szerelmes voltam belé. Talán még mindég az vagyok. De ő nem így gondol rám. Valahogy…nem tudom őt elfelejteni. – Gray mélykék szemeiben megcsillant valami, amit Natsu még nem látott.

-          Szerelem? Miken mentetek át? Nem tudom én sok lánnyal voltam már, de…úgy értem sok lányt ágyba vittem de egynél sem éreztem azt amiről te beszélsz. Lehet, hogy velem van a baj?

Nem hiszem, hogy ez a te hibád volna. Egyszerűen még nem találkoztál azzal a lánnyal. De ha meg is találod, akit igazán szeretsz nem biztos, hogy viszonozni tudja majd az érzelmeidet… -  mondta elbambulva Gray. – Amikor elmondtam Lucynak az érzéseimet… - Gray vissza emlékezett arra a napra. Dermesztő hideg volt, persze őt nem zavarta hiszen jégmágus. Megfogta Lucy kezét,a szájához emelte és szinte suttogva mondta ki a szavakat, mire a lány megdöbbent…és azt mondta ő nem így érez. Egy erős segítője csak, mintha a bátyja a legjobb barátja volna. Ez persze szíven ütötte Gray-t. – Ő visszautasított. És aztán….azon az éjszakán. – Gray fájdalmasan lehunyta szemét és igyekezett összekaparni magát, ahogy elöntötték őt a keserű emlékek. Ezt még senkinek nem mondta el, de megbízott annyira Natsuban, hogy ezt elmondja neki… - Elszakadtunk egymástól. Azt hittem soha többé nem láthatom. Megszakadt a szívem, meg akartam halni…a hiánya kínzó méreg volt…de most újra találkoztunk és a remény is újjáéledt bennem..

Azon az éjszakán? – vonta kérdőre Natsu.